Korházból

Várom türelemmel a percet, a napot,
mikor bélklyóimból kiszabadulhatok,
mikor visszatérek hozzád szép kedvesem,
gyönyörű családom, három kis gyermekem.
De lassan jár az idő, napra csak perc telik.
Imám értetek szól estvélig, reggelig...
Várom a szózatot, áldott üzenetet:
"Meggyógyult asszonyom, mostmár hazamehet!"

Jöjj ébressz fel!

Álmodozom a világról: hogy a múlt s a jövő - itt jelen;
Hogy fejre állt a végtelen, s bent ragadtam. Idebenn.
Ki ébreszt fel?
Tenném, élném a napokat: hol lendülök, hol lelohad
a lelkesedés, s mi marad? Rázd meg magad!
Ki ébreszt fel?
Várom azt a szép percet, mikor hazamehetek
hozzátok, kit szeretek. Hiányoztok. Ébresszetek!
Jöjj, ébressz fel!

Képzelet

 Bevezetés

Írom, mert muszály, mert szorongat a kétely

Írom mert félek, s belül rág a métely,

Írom mert nem tudom mi igaz s mi való

Könyörüljön rajtam a Mindenható!

Láttam amit láttam, tudok amit tudok,

Hinnék is de néha belebolondulok.

Nem tudom mi valós, s mi csupán képzelet,

Csak azt tudom, hogy Isten engem is hőn szeret!

Olvasd, halld és tartsd meg amit Isten tanít,

Töltsön el teljesen az újjáteremtő hit,

Keresgéljed buzgón az Isten útjait,                 

Mert a szabott idő itt van már, oly rövid.

Megtérés

Te vagy a Minden, Te vagy az Egy,
Magamtól pedig én vagyok a Nulla.
Ám végtelen irántam is a kegyelmed:
Új életere támasztsz, nem lehetek Hulla.
Mert bánok mindent, mi lettem magamért
Különösen, hogy nem bíztam meg Benned
Bár nem jó a pánik ami utolért
Légy nyugodt szívem: megérdemelted!
Mégis adj hálát, mert mindig van kiút
Bármit tettél, Nála bűnbocsánat vár!
Borulj térdre s sírva imádd a Fiút
kit nem tarthatott fogva a Halál,
De a te bűneid is keresztfára vitte,
hogy életed legyen Benne, Általa
Csak tekints Reá, bűnbnattal, s hittel,
Ő lesz éjjeled világos Nappala.